Beköltözés - lényegében így érzem most magam. Mikor az ember új helyre költözik, mindene dobozkban, ládákban, táskákban hever a sarokban, fogalma sincs, hol a kávéfőző és a falra való képek és poszterek. Idővel aztán persze minden a helyére kerül.

Fogalmam sincs, mi hol van. Nem találom a logónkat, a korábbi fotók több hordozható meghajtón vannak szétszórva, a blog dizájnjával pedig még gondolatban sem volt időm foglalkozni. De el kell kezdeni a tartalomgyártást, mert egy hónap múlva Budapest24, és szeretném, hogy a felkészülésről és az előkészületekről folyamatosan helyzetjelentést adhassak.

Dolgoznak a kerekek - akárcsak a mi elménk fogaskerekei.
Fotó: Sájermann Shamanoid Viktor, Budapest, 2014

A tavalyi félbehagyott fotótúra után nem akartunk újra próbálkozni. Úgy éreztük, Budapest elfogyott számunkra, és nem is nagyon vettük elő azóta a témát. Egészen júniusig, akkor ugyanis valami ösztöni késztetésből fakadóan feldobtam Viktornak, hogy mi lenne, ha...?

És Viktor cseppet sem meglepő módon igent mondott. Ilyenek vagyunk, nem tudunk nemet mondani egy jó kis kihívásra, főleg, hogy a legutolsó alkalommal nem sikerült kerekre zárni a történetet.

Ahhoz, hogy most újra ott tartsunk, hogy egy 24 órás budapesti fotósétára készülünk, sok-sok töprengés kellett. Hármon már túl vagyunk, még úgy is, hogy a harmadikat nem szűk 17 és fél óra után feladtuk, de nem érezzük, hogy a foglalkozások - a legelső kivételével - elérték volna a céljukat. Sok hibát vétettünk, elméleti és gyakorlati síkon egyaránt. Ezekről egyelőre nem akarok érdemben írni, szerintem később szentelek nekik majd egy postot, ahogy annak is, hogy mi kell hozzá, hogy jól süljön el egy ilyen túra. A legfontosabb természetesen az akaraterő és kitartás, de ennyi a túléléshez is nélkülözhetetlen, szóval azért van itt még más is.

Arról viszont már most szót kívánok ejteni, hogy kik vagyunk és mivel foglalkozunk.

Lepusztult ház a Király utcában, Budapest24 2014 - Magunkat ismerve idén megnézzük, mi van itt most.
Fotó: Schlemmer Curtis Attila, Budapest, 2014

Két pesti, huszas évei második felében járó budapesti fotós srác vagyunk, névszerint Sájermann Shamanoid Viktor és Schlemmer Curtis Attila. Az elmúlt években rengeteg órát töltöttünk a főváros dzsungelében vágva utat magunknak, machete helyett fotóállvánnyal és géppel a kezünkben. Az első Budapest24 túrát 2011-ben tartottuk, bár akkor Viktor csak csatlakozott hozzám és egy másik kollégához pár órára, de a következő évben már a fő túratársammá avanzsált elő. Azóta sorra álmodjuk meg a különböző kihívásokat magunknak, amelyeket lehetőségeinkhez mérten igyekszünk is megcsinálni. Ami viszont nagyon hiányzott eddig, az a publicitás. Hiába volt fejben egy weboldal létrehozása, végül nem valósult meg, viszont a Facebook önmagában kevés, ezért most úgy döntöttem, blogot indítok a témában. Talán ez a legjobb megoldás az összes ötlet közül.

A név választásról is ejtenék pár szót. A sok-sok projekt közül, aminek az elmúlt években tagja voltam, ez az első, ahol teljesen adta magát a névválasztás. Egy örök kínszenvedés, hogy mi legyen a projekt neve. Viktorral ugyanakkor annyira sok a közös pont az érdeklődési köreinkben, hogy hamar összeállt a név. Golden Envelope, azaz arany boríték. Aki hozzánk hasonlóan autómániás és ismeri a - nemrég régi formájában megszűnt - Top Gear autós szórakoztatóműsort, tudhatja, hogy az arany színű boríték a műsor kultikus kelléke: a műsorvezetők mindig ebben kapták meg a szerkesztők által megálmodott kihívásokat. A kihívásokat itt mi álmodjuk meg magunknak, mindazonáltal a névválasztással örök kedvenc műsorunk előtt kívánunk tisztelegni.

Ami most a legfontosabb: október 3-4-én Budapest24 2015 - 28 nap és nagyjából 12 óra az indulásig. Addig igyekszünk összeszedni magunkat - nem lesz egyszerű.

De hova raktam a logónkat?

Schlemmer Curtis Attila